Az ingatlan-fejlesztés a válság előtti aranykor után hirtelen egy más világban találta magát, ahol a befektetők kockázat-kerülők és a finanszírozó bankok feltűnően óvatosak. Mindezek mellett az ingatlanpiac mozgalmasabbá, pezsgőbbé vált: a bérlők és bérbeadók közötti korábbi viszony átalakult, a bérlők általában erősebb alkupozícióba kerültek. Átstrukturálódás ment végbe. A piaci mélypontról való elmozdulás egyelőre nem történt meg, a szakma továbbra is várja fellendülésre utaló jeleket, amik egyelőre váratnak magukra.

Az üzleti ingatlanpiac több szegmensében is erős a közép-kelet-európai térségben folyó verseny. A hazai lokációk tehát nem csak a belföldi, hanem a pozsonyi, prágai, bécsi, zágrábi, stb. konkurensekkel is harcban állnak. Magyarországnak versenyelőnye lehet relatív olcsósága, de ez önmagában nem elég, a nyújtott szolgáltatások színvonalában is versenyképesnek kell lenni.

A nemzetközi befektetői környezet lassan javuló, szerte Európában élénkülnek az ingatlanbefektetések. A közép-kelet-európai térség két sztár-országa: Cseh- és Lengyelország. Magyarországra eddig kevés fény jutott, elsősorban a gazdasági növekedés mérsékeltsége, másrészt a jelentősen megnövekedett ország-kockázat miatt. (A kétezres évek közepéig hazánk két legfontosabb térségbeli versenyelőnye a relatíve fejlett infrastruktúra és a stabil politikai és társadalmi-gazdasági rendszer volt. Mára az első tényező szerepe mérséklődött, a másodiké pedig ellentettjébe váltott.) Mindemellett az is igaz, hogy a Magyarországon elég kevés a forgalomképes első osztályú üzleti ingatlan, így a hazai piac kevésbé likvid.